A mezei szil őshonos fa, Románia árterein, síkságain és alacsony dombvidékein gyakori. Jól bírja az aszályt, a kötött vagy meszes talajt és a szelet, ezért a déli és keleti mezővédő erdősávokban sokat ültették. Fája kemény, nehezen hasad, és vízben is tartós.
A legnagyobb gond a holland szilfavész, egy szúbogarak által terjesztett gombabetegség, amely 1970 után Európa nagy szilfáinak többségét elpusztította. Ezért ma főleg fiatal, sarjról vagy gyökérsarjról nőtt szileket látni, amelyek 15–20 éves korukban gyakran elszáradnak.
Hol nő Romániában
Jól nő a Román-alföldön, a Nyugati-síkságon, Dobrudzsában, a Moldvai-fennsíkon, az Erdélyi-medencében és az alacsony dombvidéken, nagyjából 800 méterig. A nyári aszályt jobban bírja, mint a hárs vagy a juhar. A nagyon hideg hegyközi medencékbe (Csík, Gyergyó, Maroshévíz) és a hegyvidékre nem való; ott a hegyi szil (Ulmus glabra) él, árnyas, nedves lejtőkön, kb. 1300 méterig.
✓ síkság, dél✓ síkság, nyugat✓ Dobrudzsa✓ Moldva✓ Erdély, domb✓ dombvidék✕ hideg medencék✕ hegyvidék✕ magashegység
Hogyan ültessük
- Ültesd ősszel, lombhullás után, vagy kora tavasszal, márciusban–áprilisban, amíg a csemete nyugalmi állapotban van.
- Használj 1–2 éves, jól begyökeresedett csemetét, és áss 50×50×50 cm-es gödröt.
- Ugyanolyan mélyre ültesd, mint a faiskolában volt, töltsd vissza a földet, tömörítsd, és öntözd meg 15–20 liter vízzel.
- Hagyj legalább 10 métert a háztól, alapoktól, vezetékektől: a gyökerei messzire futnak és sarjakat hoznak.
Gondozás
- Az első két évben aszályos nyáron öntözd, utána már boldogul magától.
- A száraz vagy beteg ágakat télen vágd le, és vidd el a kertből, hogy ne vonzza a szúbogarakat.
- Ha nyáron egy ág levelei hirtelen sárgulnak és elszáradnak, a kéreg alatt pedig barna csíkok látszanak, az szilfavész: vágd le az ágat jóval az érintett rész alatt.
- A pázsitban megjelenő gyökérsarjakat távolítsd el, különben sűrű bozót lesz belőlük.
- Erdőben vagy erdészeti területen az erdészeti szabályok érvényesek, nagy fák kivágásához az erdészet engedélye kell.
Fajták és változatok
Romániában három őshonos faj él: a mezei szil (Ulmus minor), a hegyi szil (Ulmus glabra) és a vénic szil (Ulmus laevis), ez utóbbi nedves ártereken. A turkesztáni szil (Ulmus pumila) a Bărăgan és Dobrudzsa erdősávjaiban gyakori, ellenáll a szilfavésznek és az aszálynak, de magról könnyen terjed, és invazívvá válhat.
Gyakori kérdések
Mikor ültessük a szilfát?
Ősszel, októbertől a fagyokig, vagy kora tavasszal, márciusban–áprilisban, nyugalmi állapotban lévő csemetével.
Mennyit nő évente a szilfa?
Fiatalon jó körülmények között évi 40–60 cm-t; a turkesztáni szil gyorsabb, akár 1 métert is.
Milyen messze ültessük a háztól?
Legalább 10 méterre. Gyökerei hosszúak, sarjakat hoznak, és agyagos talajon kiszáríthatják a földet az alapok körül.
Miért száradnak ki a szilfák?
Leggyakrabban a holland szilfavész miatt, amelyet szúbogarak terjesztenek. Nagy fánál nincs hatékony kezelés; segít a beteg ágak gyors levágása és a száraz fa eltávolítása.
Az adatok tájékoztató jellegűek. Gyümölcsöshöz vagy nagyobb telepítéshez kérd egy helyi faiskola vagy kertészmérnök tanácsát.